Településünkről

Fekvése:

Alsódobsza község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi járásban. Miskolctól 22 kilométerre északkeletre, a Zempléni-hegység délnyugati dombjai mögött, a Hernád bal partján helyezkedik el, a Hernád folyó mentén, Miskolc és Szerencs között, páratlanul szép természeti környezetben. Csodálatos kilátás nyílik a Bükki, Zempléni hegyekre, a Borsodi ártérre, és a Hernád völgyre. Tiszta időben a Magas-Tátra, és az Alacsony-Tátra hegyei is jól láthatóak a Szlovák-karszttal együtt.


Története:

Hivatalos írásban először az 1332-37-es pápai tizedlajstrom említi a település nevét, Dobszát. A szájhagyomány szerint ezt a nevet a tatárjárás idején kapta, amikor is "dobszó" jelezte a tatárok jövetelét. Valójában az ideköltöző Dobsai családról kaphatta, majd később már itt találunk egy Kázmér nevű családot is, s innen a későbbi név: Kázmér-dobsza. A község legrégibb gazdájának a Perényi családot említik a feljegyzések, amely család Zsigmond királytól kapta e falut, 1404. december 20-án. Ő 1405. június 19-én elcserélte a földet a Kysnemty testvérekkel. 1409. szeptember 6. előtt már Garai Miklós nádor a tulajdonos. A pápai tizedlajstrom 1410-ben foglalkozik a dézsmaszedés ügyében a községgel, mert annak szegény lakossága alig tudott fizetni. 1465-ben a község birtokosai már a Gercsey és Csányi családok, amíg 1484-ben zálogjogon ismét a Gercsey család birtokába jut. Későbbi idők feljegyzései más birtokosokról is megemlékeznek, mint például Barcskay János özvegye, Lencsés...etc. 1807-1808, sorsforduló volt a falu életében. Ekkor kezdődött meg a felköltözés az ún. Ófaluból, a település jelenlegi helyére. Ekkor szabták ki az iskola, és a templom helyét is, amelyek még ma is ott állnak. Ekkor adták ki a papi és tanítói földeket is, amelybe beletartozott a szántó, a szőlő, a kaszáló, és a kenderföldek. Ez akkor mindösszesen 24 holdat tett ki, amelyből 16 hold a lelkészé, 8 hold pedig a tanítóé volt. Az új helyen a község neve, Kis-Dobsza lett, egészen 1810-ig, amikor is a mostani Alsódobsza nevet kapta. 1891-ben a faluban tűzvész pusztított. Szinte minden leéget, de hamar újjá is épült. Ekkor nagy mennyiségű szőlőt termeltek ezen a vidéken (erre utal a község címere is), melynek az 1890 körüli filoxéravész vetett véget. Ezután külterjes mezőgazdasággal, és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború hatalmas emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül 18-an nem tértek vissza. A II. világháborúban 9-en haltak meg, tűntek el nyomtalanul.


Nevezetességek:

  • Református templom: A község eredetileg a Hernád folyó partján feküdt első református templomával együtt, mely tűzvész következtében teljesen leégett. 1724-ben ugyan erre a helyre építették újjá, majd 1803-ban egy földrengés pusztította el a faluval együtt. 1807-ben a település átköltözött a jelenlegi helyére, s a templomot már itt építették fel. 1889-ben ismét leégett, de hamar újjáépítették. A templom 2007-ben ünnepelte 200 éves fennállását, mely tiszteletére a hívek teljes körű felújítást végeztek rajta, így válva a környék igazi ékszerdobozává. Belső terében 330 ülőhely található. Mennyezete sík, vakolt. A szószékkel szemben lévő falon található az I. és II. világháborús hősök emléktáblája. 190 kg-os harangját 1902-ben, míg a 150 kg-ost 1924-ben öntötték. Az orgonát 8 változattal Gerstenengst József építette 1943-ban.
  • Tájházak: Az idelátogatókat két tájház röpíti vissza a régmúlt idők hangulatába. A régi kor kis szigetei ezek, egy lendületesen haladó, fejlődő falu szívében.